Ameddig elmélkedett, megérkeztek az egyetemre. Egy diákkísérő vezette be a szobájába.
Amikor megérkezett, kávéillat csapta meg az orrát.
- Szia! Luke vagyok. - köszönt Luke.
- Szia! Peter vagyok. - üdvözölte az is.
- Honnan jöttél?
- Öhm, én Massachusetts-ből. És te?
- Salt Lake City. Nem a legizgalmasabb hely.
- Mit akarsz bazdmeg?! Jobb, mint ahonnan én jöttem. Sokkal jobb. - tettette a felháborodottat Peter.
- Igazad van... Bocs haver.
Luke elkezdte kipakolni cuccait. Mikor végzett, folytatták a beszélgetést.
- Mit szólnál, ha együtt járnánk be?
- Jó! Úgyse ismerek még itt senkit.- mondta a szobatárs.
- Csináljunk valami programot, hogy egy kicsit jobban megismerjük egymást.
- Mégis mire gondoltál?
- Hát szerintem menjünk egy nyugis helyre.- válaszolta Peter.
- A park az jó hely.- dadogta Luke. Egy gyermekkori trauma miatt nem igazán szerette a parkokat.
A két barát elment a parkba beszélgetni. Egy jó nagy, terebélyes tölgyfa alá ültek.
- Miért pont ide jelentkeztél? - kérdezte a szobatárs.
- A nagybátyám is itt tanult.
- Tényleg? Nekem a szüleim is.
- Tök jó, Tom mindig ide járt futni. Tom a nagybátyám.
- Mit szólnál, ha később mi is lejönnénk futni?
- Ja, kell a kardió...
Luke-ék elindultak a kolesz felé. Mikor felértek, elmentek letusolni - természetesen nem együtt.
Amint készen voltak, megdumálták, hogy megnéznek egy jó filmet.
 |
| A Carrie moziplakátja... |
- Naná, tesó! Van valami új, a bátyám rakta fel a penndrive-omra.
- Az új Carrie adoptáció?
- Asszem az.
Miután kiválasztották a filmet, berakták a lejátszóba. A film végéhez érve újra dumálni kezdtek.
- Vágod mikor az a sok ember megmurdelt? - kérdezte Peter.
- Az volt a legkirályabb rész. Mondjuk nekem a régi film bejövősebb.
- Nekem is.
Még beszélgettek egy kicsit, majd úgy hajnali 3 óra körül elmentek aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése